Nem egyensúly, inkább küzdelem kérdése. Nem minta, de nem is elvetendő jelenség.

A borzalom maga függőség, deviancia, gyilkosság, prostitúció. Általunk teremtett negatív szánalmas töltettel kezelt vészkiáltások. E különbségekben nincs különbözet. Levetkőzve ugyan azzal rendelkezel, egy testtel, ösztönökkel, sok idővel és rengeteg feladattal. Önmagad számára teremtett időpazarló kihívásokkal. Tudatában az időd fergetegével, néha pozitív, néha negatív tevékenységekkel szórakoztatod magadat, holott legtöbb tevékenységed küzdelembe torkollik. Küzdeni egy kenyérért, egy tetőért, egy guruló szarért, egy állat nyúzta cipőért, egy saját porért.

Birtoklás révén mindenre vágysz borzalmakkal telítve. Az ingerküszöbünk különbözetében érezhetően más borzalmakkal találkozunk, holott a deviáns és az intelligens lélekgyilkos közötti különbözet elvész. Nincs Jin-jang, csak egy harcmező tele áldozatokkal. Tengés, lengés a jobbtól jobb és a rossztól rosszabb irányba használati utasítás nélkül.

      Reménykedve vájkálsz a halmozásban, egy nyugtató édességben, a vásárlás lélektörő élvezetében, egy felesleges karrierben, egy idilli családban, egy bátor hazában és a világmegváltás kényszerében. Teljesen mindegy, hogy miképp néz ki a párod, a kutyád, az autód, a körömcipőd, te ugyan az a meztelenül szagos túlélő egység maradsz. A semmiből létrejött élőlény vagy, akinek sajnos agya lett és próbál boldog lenni attól, hogy értelmetlenül létezik. Van, aki hamarabb kilép, de felesleges, hiszen ahol elpusztul egy növény, nő helyette egy másik. A te helyedbe is egy másik lép, vagy másik több.

      Végeredményképp vesztesz: szépséget, családot, kutyát, macskát, erőt és értelmet. Mindenki ideje eltelik különbözet nélkül. Én megértem, és nem ítélkezem. Egyike a borzalmak többségének vagy, megválthatatlan, békétlen makacssággal küzdő gyengeségnek mintaképe. Túlélők és elbukók differenciájának egyike.  

      Megértem, de borzalmasan nem értem.