Idegen utazásaink emléke tizenéves korszakainkban elviselhetetlen érzéseket hordozott. Szerettünk volna eltűnni, felszívódni, más bolygóra utazni. Szembesülhettünk az emberi gonoszsággal, utálattal, kiábrándulással, soha véget nem érő küzdelemmel, megcsalással, veszteséggel. Megmentőnknek nevezett édesanyánk felemelt, és elhitette velünk, hogy mindez csak újdonság és ennél sokkal szebb az élet. Szárnyai alatt sikeresnek és boldognak érezhettük magunkat, hiszen mindig felemelt, amikor elbukni készültünk. Különcnek nevelt, aki különleges, hiszen bárki másnál egyedibb.
Ő volt az álomvilág, az igaz család, az őrangyal.

Felnőttnek lenni kibírható, de felnőtten különcnek lenni hátrányos. Akadályainkat nem csak személyiségünk komplexitása, de kiismerhetetlenségünk és riasztó magabiztosságunk képezi. Pusztító küzdelmünk az egyszerű világ és a ritka öntudat közt felemésztő, hiszen csak kevesek értik a diverzív személyek erejét. Sokkal keményebb szolgák, erősebb katonák, határozottabb irányítók és értékesebb vezetőkké válhatnánk, ha az emberiség nem ellenünk küzdene. Eredményképp bukásból, bukásba sétálunk, de már nincs őrangyal, hogy felhúzzon, nincs motiváció, hogy különcként éljünk. Eltipornak és átalakulunk. Senkik leszünk és mindenkik. Mindenkihez hasonló, egyforma céllal, hajtóerővel rendelkező egységek. Az egyszerűség hitével felvértezett bábuk. Gyötrelmes átalakulásunk kezdetén hárítunk minden formációt, de végül bedőlünk, bármilyen erősek is legyünk, feladjuk.

     Idegenként született beépült bábu élete elveszett. Időközben elvesztette mindazt, ami a boldogságot jelentette, és maradt a meghunyászkodás, melyben ő, mint egyed húsz százalékban él, nyolcvan százalékban holt. A lényeg viszont nem más, csak a termelés. Termékeny bábuvá érett, igazi felelősségteljes felnőtté. Mindenki becsüli, isteníti és szereti. Elismerik munkásságát, értékeit, csendességét és irányíthatóságát. Kiteljesedését csupán egyetlen ráció ítéli el, csakis önmaga lelkiismerete.

Telnek az évek, s a lelkiismerete is kővé dermed. Hajt másokért, és nem kérdez. Él mindazokért, akik összetörték, átformálták, egyszerűsítették, elnyomták, s végül beépítették. Kiégve boldog, de boldogan szomorú. Diverzív helyett bipoláris élete hanyatló és elfáradt.

      Magányban úszó halálos ágyán feleszmél, hogy elvesztegette egyediségének idejét. Életét végigkísérő elfojtása holttá tette, s életének felvilágosodásában meghal. Egy újabb örökké idegenkén élő született aláértékelt különc távozott a mennyek országában.

       Mindezen különcöket Isten áldja: Jimi Hendrix, Jim Morrison, Marilyn Monroe, Tupac Shakur, The Notorious B.I.G. , Whitney Houston, Prince, Amy Winehouse, Brandon Lee, Brittany Murphy, Heath Ledger, és a többi áldozatot!

„Ne akard megváltoztatni a világot, kudarcot fogsz vallani. Próbáld meg inkább szeretni, s meglátod, a világ örökre megváltozik."  – Sri Chinmoy –

„A diktatúra azokat szereti, akiket jelszavakkal, hamis mítoszokkal, propagandával lehet irányítani. A globalizált társadalom üzleti érdekből ugyanezt preferálja: embereket, akiket propagandával, reklámmal, hamis orientációval tömegesen lehet mozgatni. Mindkét társadalmi berendezkedés irtózik az önállóan gondolkodó, önmagukhoz hű egyéniségektől, akik ennek a kollektív irányításnak nem hajlandók alávetni magukat.”   – Popper Péter –